Dicsősèg a Don-kanyar hőseinek!

Don-kanyar, a velünk élő történelem: 1941-1942 telén nyilvánvalóvá vált, hogy a német hadsereg nem fog egyedül megbirkózni a Szovjetunióval, és a szövetségesei aktív katonai támogatását kell kérnie a hadműveletek folytatásához. 1942. április 12-én Szombathelyről elindulnak a németeknek megígért első csapatok. A 207 ezer fős 2. magyar hadsereg parancsnokságát vitéz Jány Gusztáv vezérezredesre bízták. 75 évvel ezelőtt, 1943. január 12-én, - 30-35°C-os hidegben kezdődött meg a szovjetek támadása. Kezdetben a magyar csapatok kemény ellenállást tanúsítottak a nyilvánvaló túlerővel szemben. Jány az első napokban kénytelen volt tétlenül nézni a történteket, ugyanis a hivatalosan alárendelt német csapatok a gyakorlatban Hitler közvetlen irányítása alatt álltak, aki pedig nem engedte a visszavonulást. Az offenzíva végére szinte teljesen megsemmisült a 2. magyar hadsereg. A hősök idegen földön harcoltak, estek el, és idegen földben nyugszanak. Sokan hadifogságba kerültek, és kénytelenek voltak a szovjet munkatáborokban raboskodni. Mások az 1945 után berendezkedő Rákosi-diktatúra áldozatai lettek: bűnük csupán az volt, hogy katonák voltak a Horthy-korszakban. A már említett vitéz Jány Gusztáv vezérezredesre is ez a sors várt. Egy hadifogoly-szállítmánnyal önként hazatért a II. világháború utáni német emigrációból, majd feladta magát a hatóságoknak. Koncepciós perbe fogták, golyó általi halálra ítélték. A népbíróság kegyelemre méltónak találta a hadvezért, ám azt Tildy Zoltán köztársasági elnök elutasította. Az ítéletet 1947. november 26-án végrehajtották. 1993-ban felmentették a vádak alól, ám vezérezredesi rendfokozatát a mai napig nem adták vissza, bár legalább már folyamatban van 2011 óta.

 

Herold János, a Jobbik helyi önkormányzati képviselője felhívta a figyelmet beszédében a magyar katonák hősies helytállására.

Vass Bálint, a Jobbik Keszthelyi IT elnöke a következőket fogalmazta meg: "A 200 ezer áldozat hős példája szemünk előtt kell, hogy legyen mindennapi harcaink, rosszabb időszakaink, feladásra való gondolatok forgatagában, hogy mindig felemeljük a fejünket, újra erőt gyűjtsünk, nem utolsósorban pedig mindig vállaljuk a harcot, ha az reménytelennek tűnik is. A doni hősök példája kötelez minket arra, hogy mindenapjaink során mi is egy élhető és jobb Magyarországért dogozzunk!"

A felszólalásokat követően a résztvevők gyertyát és mécsest gyújtottak, majd csendben fejet hajtottak a doni áttörésnél hősi halált halt magyar katonák előtt.